Failure

Kattogva, zakatolva, súrlódva próbálom életre kelteni az éppencsakhogy pislákoló agyi receptoraimat. Az élet egy könyörtelen szörnyeteg. Küzdhetsz ellene ideig-óráig, de végül úgyis feladod mert gyenge vagy. Gyenge vagyok. Érzéseim szerint valahol félúton lehetek, a kibertér exhibicionista és drogoktól elvadult generációja, meg az elképzelt mennyország utolsó lángoló kapuja között, ahogy lépcsőzetes alakban hagyom el az asztráltestem sosem létezett körvonalait. Karikás szemek, kimerültség, agyilag nulla... Egy kávéspoharat szorongatok a kezemben és azon gondolkodom, vajon mennyi ideje vehettem meg és vajon mennyi cukrot kérhettem bele. Adatok, számok, mondatok, információ, hangorkán, színkavalkád... A nullák és egyesek közé valahonnan becsúszik egy kettes, a lelkem egy pillanatra eltűnik egy fekete lyukban, és a testem szilánkos robbanásként semmisít meg mindenkit, aki 20 méteren belül volt tőlem. Kávé, kávé…..kávé bazmeg, igyál….igyad már!!… Máris jobban érzem magam, a hatás, ha csak egy pillanatra is, de működik. De ez nem az én testem, nem az én lelkem, nem az én időm és nem az én kávém. Te hülye vagy teljesen?… Beteges kacaj hagyja el a számat, majd riadtan nézek körbe. Ez én voltam!? Ne foglalkozz velük, menj tovább…sosem értenék meg… Otthagyom a pultot, és a zsebemben cigaretta után kutatok. Öngyújtó, szikra, lobbanáspont. A füst kaparva jut el a hörgőkig, ahol egy teljes megtett kör után, újabb 3 hónappal lettem öregebb. Menj tovább… lépteim lassan és nehézkesen teljesülnek, a cipőmre valaki ólom súlyokat kötözött, a vállaimon egy egész bolygó pihen, miközben én a talpon maradással küzdök. Az igazak álma… Egykor szép volt, most nyugodt, kihalt és félelmetes. Világmegváltónak és posztmodernnek hazudott, fröccsöntött műanyag orgazmus, szemrebbenés nélkül. Valami ilyesmi. Megállok egy pillanatra, furcsa érzésem van. Ropogva és recsegve feszülnek egymásnak a gondolataim. Ki vagyok, mit akarok, hogy kerültem ide? Tudod te azt nagyon jól… Már megint ugyanaz az érzés, ahogy elképedve állok a saját testem romjai felett, melyeket egy szamurájkard pontosságával szeltek ezernyi apró darabra. Szabadulás, fogság, katarzis… Őrület apám, őrület. Horrorisztikus mesébe illő cafatokra robbant bithalmaz, melyek nemzetek sorsát döntötték el. Száguldva lovaglok végig a végtelen tájakon, tüzköpő paripámmal, melyet személyesen az ördögtől vettem el, tartozás gyanánt. Katt, katt, katt. Barom, gyökér, faszfej, te beteg vagy baszod!!… Még egy cigi mielőtt legurítom a maradék kávét is, ami kopogva hull alá és röptében még fordul egyet a tengelye körül. Hatalmas színfalak mögött előadott mézes-mázas mondatok, kapirgáló inspiráció, és egy atomjaira szakadt belső tér-idő torzulás. Compress, decompress, generate, degenerate, information, deformation, reboot, record, data… A távolban egy tangóharmonika hangja hallatszik, amint hörögve fordul át olvadt, fémes nyikorgásba, miközben én sikítva és kapálózva zuhanok alá Ikarusz szárnyai alatt, és végig azon töprengek, hogy vajon tényleg én vagyok az aki, vagy… ?

Reklámok
  1. No trackbacks yet.

Vélemény, hozzászólás?

Adatok megadása vagy bejelentkezés valamelyik ikonnal:

WordPress.com Logo

Hozzászólhat a WordPress.com felhasználói fiók használatával. Kilépés / Módosítás )

Twitter kép

Hozzászólhat a Twitter felhasználói fiók használatával. Kilépés / Módosítás )

Facebook kép

Hozzászólhat a Facebook felhasználói fiók használatával. Kilépés / Módosítás )

Google+ kép

Hozzászólhat a Google+ felhasználói fiók használatával. Kilépés / Módosítás )

Kapcsolódás: %s

%d blogger ezt kedveli: